Tündöklő jellem; Q 5907

Imre /szelíden a karjába zárja/: Nyugodjék meg, drága kiesi Lola... ne sirjon... Lola /felmosolyog Imrére/. Imre /gyöngéden szájoncsókolja/; des kicsikém... Lola: láaga olyan jő... Imre: He mondja ezt - főleg most ne mondja, araikor valakivel szemben olyan komisz vagyok... Lola /kibontakozik/: Én elmegyek innen. Az lesz a legjobb... 'n ezzel a szörnyeteggel nem tt:dok megmaradni egy szobában. Imre: $ He siesse el a dolgot, Lolácska. Azt hiszem, a közeli jövőben lesz még részünk egy-két meglepetésben. Lola: És mi lesz magával? Sz az undorító alak azt mondta, hogy kidobatja magát... Imre: He féltsen engem, Lolácska. Lola: szörnyű lenne, ha most miattam elbocsátanák. w Imre: Elárulom magának, hogy tegnap e^ befolyásos ismerősömnél jártam és életemben először - remélem, ftoljára - a közbenjárását kértem, amit az illető meg is Ígért nekem. Lola /cinkosán/: Maga lesz az t>j osztályvezető? w Hem, ennyire korrupt azért nem vagyok. w De kár, pedig miiyen jó lett volna! Dehát akkor mit kért tulajdonképen attól az ismerőséről? Méltányosságot. És ha az igazgatónk megszívleli a figyelmeztetést, a jelenlegi állapot nem fog soká tartani. Ezért mondom, hogy ne legyen türelmetlen. De a legfontosabbat még mindig nem értem: hogy tehették ide Börcsököt osztályvezetőnek? w w ^ szolgálatai jutalmául. Ugyanis ő baktatta le szedmákot. Dehlszen a legjobb barátja volt Budi bácsinak! Színleg igen, hogy a bizalmába férfőzzön. Csúnya história ez, Lolácska. Maga honnan tudja? Az első perctől fogva tudtam, hogy csak б lehetett Szedmák beáruló ja, mert mindig keresztülláttam rajta. Már régóta pályázott az osztályvezetői posztra és szorgosan gyűjtögette az adatokat barátja ellen. Soha nem mulasztotta el kedélyesen felhívni a figyelmünket Szedmák"hibáira és nem egyszer próbálta egyikünket vagy másikunkat ellene uszítani. Csak a kedvező alkalmat várta aljas szándékénak megvalósítására, araikor olyasvalakire terelheti a besúgás gyanúját. Imre: Lola : Imre : Lola: Imre : Lola : Imre : Lola: Imre :