Látogatás; Q 5906

- 7 KiikTJJSRt hajnalokig, Klly. Meggómboredo t ten, kiszáradt szájjal váltunk el egymástól. ELEíi beszámoltunk egymásnak a világról, megmagyaráztunk a valóságot, mert a leghitelesebb tolmáceok osak mi lehottünk, egymásra ópitott indulataink, mogduzzaaztott becsvágyat keltő leadületóbon. tíbbon a forrongd folyamatbon nem voltunk mentősek a túlzásoktól, mámoroson igényeltük a végleteket, valóságos képességeink fölé holyezott bennünket a meggyújtott képzelet. ds én hagyom ép hiszem, a Maga tábornoki rangját, kinevozóso kettőnk munkája. K&j&uERa megígértük, hogy őrizzük, tiszteletben tartjuk, megvédjük egymás ellen mindkettőnk teljes szuverenitását, hogy megkapjuk az érintetlen másikban a felfokozotfcoógúbon egész saját magunkat. ELLJCg a tábornok ingujjban volt, ós magyarásta hosszan a hadrendet és közben biztosította állásait, amelyekot már viszonylag régen ón biztosítottam a számára magamnak. Beszélt, beszólt, és ón olyan sokszor gondoltam a "óh, csak feküdnél rám, és takarnál be egészen, hogy ne lássak semmit és senkit, Téged som, csak a káprázatot. llogy ne érezzük mást, csak mindent, a körülvevő misztikum sejtelmes biztonságát. KkűöIiiíRt maradjon nálam klly f Uyt nem akarok elmenni magától, Kesslor, ós attól fólolc, hogy mindig majánál akarok maradni. /A zono elhalkul/* A SOHA túl messzire vezet, számomra léptóktelonül sejtelmes, megoldhatatlan távolságba.