Látogatás; Q 5906
A zene újra felerősödik, Kessler ós Ily lásson a szinpad túlsó, kivilágosodó oldalára táncolnak át* Temetésen vagyunk, Kesslor apjának temetésén* A koporsóhoz közelebb Kessler ós Krag, az elhunyt öreg barátja, távolabb EUy oijj kisebb gyászoló gyülekezettel együtt állnak* A ¿gyászbeszédet Krág tartja* KliÁGi /szikáron ób fehér fejjel és öregedő, de sok hitet magábak szívott tekintettel/! Egyszer együtt ültünk a folyóparton } a hullámok a túlsó partra Irányították mindkettőnk tekintetét* Kessler nagysokára beszélni kezdett, nemiétező, ködtakarta emberekről, ködbevesző harcaikról, lemeretlon óletőikről* De a felidézett sorsokból mintha az 5 emlékei tűntek volna elő, a gomolygó szürke fátyol harminc év bolyongásait kísérő, ritkán megfogalmazott érzéseit, tépelődéseit hozta vissza kettőnk jelenébe* Vallomása sem bucsu, sem összegezés nem volt, szavait mégis megkísérlem most felidézni* Tudom, hogy az önkényes válogatást egy hóvallopett vén barát végzi el*Ezen az utolsó állomáson, nem kísérheti őt a gyászolók bizalmatlansága* /Kessler felé fordul/ Mondatai a fiáról szóltak, vagy inkább a kisfiáról, egy vizmelletti késő nyárvégi délutánról, egy simogatusról, egy pelyhes nyakszirten* • s KEöoLSR /a tátongó, viszhangot adó sírgödör fölé hajolva/1Apa, hány oigánykerókkel érnél el a patakhoz ? KuÁGt /az öreg Kessler helyett/« ha Te közben mellettem bukfenceznél, akkor néhánnyal* Feltéve,hogy Anyád bizonyára heves ellenkezése a torvbovett szokatlan, de okvetlenül díszes haladásunkat még a cél előtt nem hiusítja meg*
