Az őszinteség éjszakája; Q 5900

- 8 tisztaságunkat odaadjuk valakinek, nem annak, aki megerdemli: akkor vége. Azután évek ós évtizedek telnek el, talán az egesz élet s mindvégig csak nőstények vagyunk, akiket borzongat a vágy, akik szive sen járunk testünkhöz tapadó ruhákban, ringatjuk derekunkat, de még ez ive sebben járnánk meztelenül. Magda: Borzasztó dolgokat beszélsz, Mária. Mária: /suttofc/ Ne tagadd, te is érezted már, Milyen izgató az, amikor erezzük körülöttünk a megkivánást, a férfiak, /megvetően/ a himek durva, közönseges es mégis nyugtalanító vágyát. Paráznák, mint a kóbor kutyák és gyávák, mint a hiénák. Magda: /iszonyodva/ Mária! Mária: /egyre hevesebben/. Leterített szegény halott estün\ kön győzelmi táncot járnak, /észbekap, más hangon/. Kis Magdám. Megijesztettelek. Ne haragudj. Magda: /meg mindig kábultan/ Nem haragszom. Ceak csodálkozom. £,n mindig ugy felnéztem rád. Te voltál előttem a szépség, határozottság, fölény. Mária: /nevet/ Ez maradt belőlem. Az élet mindenkit legyőz. Nem tudtad? Magda: /dacosan/ Nem. Nem is akarom tudni, ьп hinni akarok. Mária: Szegenykém. Te még szűz vagy? Magda: /növekvő daccal/ Igen. Nem tudtad? Mária: Tudtam, tudtam, de nem hittem. Magda: -/haragosan/ M

nst mondd, hogy maradi vagyok es ma már ez nem divat. Bánom is én. Nekem /elszóljam magát/