Az őszinteség éjszakája; Q 5900
- 26 Péter: F erenc : Péter: Ferenc : Péter: Ferenc : Péter: Ferenc: Péter: Ferenc : szinte én le elhittem neked mindent. De mégis csak puszta kepzelődes ez. /mint aki magában beszel/ Akit igy várnak, az megerkezik. Néha ugy erzem mir, hogy itt van, csak rejtőzködik előlem /felugrik, kiáltva/, rejtegetik előttem! /5 is feláll, csillapitólag átöleli pétert/ * /magánkivül/ Minden idegen arcban őt sejtem. Ajtó csukódik a ház távoli sarkában, s mire, odaérek, senki, sehol. - Halk léptek surranása, nem látok senkit, suttogás Mária szobájában, benyitok, egyedül van. H"gyd abba, hallgass már. Terj magadhoz. Mária nem követte t el ilyen aljas árulást a férje házában, /halkan/ Aljas árulás, ettől felek. Ezt nem akarom. Alattomos árulónak látni. Nem akarom. /hirtelen megmerevedik, a baloldali ajtó felé figyel/ /követi Péter tekintetét/ /félhangon/ Mária hálószobája. Nem hallasz semmit? Nem. /ös. zegörnyedve, ugrásra keszen hallgatózik/ Figyelj csak. Mintha halk hangokat hallanék... Őrjöngsz!
