Az őszinteség éjszakája; Q 5900

' \ - 27 peter: /hirtelen elindul az ajtó felé, kiáltva/ Nem, nem, jól hallottam. Megérkezett, /az ajtónak ront, felemelt ököllel/ /Szinpad eleötétlil/ VII. jelenet. / Mária hálószobája. A baloldali fal közepétől a stoba belseje felé elhelyezett mennyezetes ágy» vele szemben jobbra ajtó. Az ágy felett tükör, a szemközti ajtó látható benne. A szoba közepén szőnyeggel borított üres tér. A sarokban kis asztalok, alacsony fotelek. A nézővel szemben az ágytól balra s vele párhuzamosan keresztfával ostott szeles ablak, függönyei széthúzva./ / Bár a vihar még tart, бет a szobában, sem künn nem teljes a sötétség. A hó valószínűtlenül kekes fényt áraszt. Az ablak előtt égy fa széltől hajladozó, havas ágai látszanak, távolabb hegyek. Egy vad szélroham hirtelen feltépi az ablakszárnyakat/ Mária: /felül az ágyban! /А vihar váratlanul elcsendesedik, a szélzugás elhal, holdsugár esik a szőnyegre, s az ablak keretébe belép a semmiből, mosolyogva, karcsún, holdféry tői sugárzón: Joannes, kissé álom, kissé ripacs/ Mária: /halk, boldog sikollyal/ Joannes! /kiugrik az ágyból/ Joannes: Nem vártál? Tudnod kellett, hogy jövök. Hiszen megígértem neked, /szaval/ bármerre ragadnak vágyaim vagy a kedvezőtlen istenek, Joannes hozzád visszatar.