Csikorognak a szélkakasok; Q 5899

- 29 « 1.felkelő: 2.felkelő: Selibán: Bojt: Bojt: 1.felkelő: Lakatos: Selibán: Lakatos: Selibán: Lakatos: Selibán: Lakatos: Selibán: Lakatos: Selibán: 1. felkelő: a szivembe mégis májust hoztááál... /rezegtetve a hangját/ Melletted oly szép az élet, - Áldjon meg az Isten téged, /benyit egy másik ajtón/ - Daloló kis párom!... Beszivott a koma. Alaposan! Hozott egy demizson bort... attól van olyan virágos kedve. /idegesen/ Adjanak neki egy reszelőt és kész. Az én felelősségemre ! Ne adasson neki, mert ha elhireszteli, sorba jönnek magához ezzel-azzal. /az egyik felkelőhöz/ Vigyétek ki, ne zakatoljon itt. Gyere, Bánoki, mit izélsz itt? /önérzetesen/ Ne nyúlj hozzám, hallod-e? Gombolja be a sliccét, mert az eszével együtt a fityegőjét is elveszti. Menjen szépen haza aludni! /miközben a két felkelő közrefogja/ Igazgató elvtárs... Nem? Nem! ügy döntött a munkástanácsi /kiszabadítva magát az őrzői kezéből, elegáns gesztussal/ Az más! /hosszan nézi Selibánt/ Magyar ember maga? Magyar. Fogjunk kezet, aztán elmegyek. Sendben van, de a feleségem olasz származású. Nem baj? /nagylelkűen/ Én szeretem az olaszokat is, /a fejét vakarja/ ámbár azok megeszik az énekes madarakat, /többiekhez/ Igaz ez? Nem jártam még Olaszországban. /belekarol a lakatosba/ Na gyere, te jómadár!