Csikorognak a szélkakasok; Q 5899

- 15 Selibán: Gazsó: Imre: Gazsó: Imre: Gazsó: Selibán: Gazsó: Selibán: Gazsó: Selibán: Gazsó: Selibán: Selibánné: Kati: Imre: Hogy én... lebiztositom magam ővele... Ezt mondod?! Miért? tán nem nemzetőr? / Imréhez/ Nem téged láttalak fegyveresen a Szalma téren? /a lépcsőn ülve/ Például engem is láthatott, /a meglepett Selibánra vigyorog/ Na látod! Hiába akartad előttem eltitkolni ezt a... /feláll/ Azzal a különbséggel, hogy az apámnak nincs arra szüksége, hogy én lebiztositsam őt. De szerintem arra sincs /elindul a szobája felé/, hogy egy olyan alakkal, egy olyan görénnyel szóba álljon, mint maga. Hallottad ezt? Nálunk mindenki azt gondol és mond, amit akar. /szemrehányóan tekint a± feleségére/ Ilyen demokratikus a nevelés nálunk, /a fiához/ De azt, hogy azt is csinál, ami eszébe jut, ezt eddig nem tapasztaltam. Ha majd téged is kivezetnek azok, akiknek jutalmat, sztahanovista oklevelet adattál, akkor majd nem beszél igy, nem lesz ilyen magabiztos a fiad. /megbántottan/ Elvégre... ha nem is pászol itt-ott a nézetünk, mégis csak az elvtársad vagyok... nem? Elég baj ez nekem. /teljesen levetkezve nyájasságát / Szóval már te is igy? ! . ß En is. Most már én is. /önérzetesen/ Akkor kisérj ki. Szivesen. /hátratekint a családra, aztán kimegy, Gazsó után/ /Katihoz/ Hivd ki a szobájából. /néhányszor ráüt öklével az ajtóra/ Gyere ki... a mama hiv. /az ajtóból/ Előre megmondom, hogy nem vitatkozom veletek,