Csikorognak a szélkakasok; Q 5899
- 16 /Erzsihez/ még az okos nővéremmel se. Erzsi: így megszégyeniteni az apámat egy... ilyen alak előtt! Imre: És te nem szégyenitettél meg engem, amikor mint elvtársaddal, teáztál vele? Kati: Én engedtem he ezt a pasast, de fogalmam sem volt arról, hogy kicsoda. Imre: Leültettétek és teát töltöttél neki. Erzsi: Hallja mama ezt a Saint Just-öt, ezt a hátúszó és erkölcsbajnokot? ! Imre: /támadóan és ugyanilyen gúnyosan/ A szabadság felismert szükségszerűség, nem? Hát én felismertem, hogy az ilyen alakok nem lehetnek egy pártban veletek, és hogy ezentúl szükségszerűen nem lehetnek többé vezetők, pedig még ak* kor nem tudtam róla, hogy kivezették. Erzsi: Fegyverrel a kezedben ismerted fel? Imre: Nem, már előtte is tudtam ezt az ilyenekről. Kati: /az anyósához/ Mégis meg kellett volna mondani a papának reggel, akkor nem történik ez, nem éri ilyen váratlanul. Imre: Nem tudom, mért rágódtok annyit ezen? Azt hiszitek, nem láttam Borison, hogy elárulta a mamának? Mégis itt maradtam, itthon maradtam, mert beszélni akartam a papával és a mamával erről. /Katihoz és Erzsihez/ De nektek ehhez semmi közötök, semmivel se vagytok okosabbak nálam. És becsületesebbek se! Kati: Csuda hegyesen beszélsz. Én ellenem például mi a kifogásod, sógorkám? Eddig azt hittem, hogy jóba vagyunk. Boris: Aép be/ Salibán elvtárs azt üzeni, hogy lemegy az utc£ r a/Imrére tekint, kifele menet/ De félóra múlva visszaj<ő n*
