Aki kettőt lépett egyszerre; Q 5896

Lassan odamegy a heverőhöz. Lefekszik a Szőke Nő mellé. Csönd van. A Kerités hisztérikusan felnevet álmában, a Vakondturás csatlakozik hozzá. A Férfi felugrik a Szőke Nő mellől* A Nő álmosan emeli fel a fejét. A Férfi Előveszi a pénztárcáját, két papírpénzt huz ki belőle. Lerántja a szőnyeget a nőről, aki lassan, komótosan kel fel. Elveszi a pénzt, tiszteleg és kiballag a színpadról. A Férfi a közönség felé fordul, arca szinte szürke a fájdalomtól. Férfi : /nagyon lassan, majdnem sirva mondja/ - Antoine, ilyennek képzeltem a halálát.... szép... ugye? tul szentimentálisnak találod. •• olyan, amilyen ... régi bölcs közmondás ... erre futotta az erűdből .... Rilke.•• Rainer—íaria Rilke.... hallgasd Antoine, ez az én búcsúztatóm. Férfi bevezeti a Szőke Nőt. Vezeti, mintha vak lenne. Megállnak a lépcsőnek azon a részén, amely üres. A Vakondturás feléjük forditja a fejét. Vakondturás: - Rainer-Maria Rilke: A vak Lány. A következőkben a Féri az Idegen; a Szőke Nő a Vak lány. Egyikük sem moccan az egész párbeszéd alatt. Az Idegen: A Vak lány! Az Idegen: A Vak lány: Az Idegen: Nem iszonyodsz beszélni róla? Nem Oly messze van* Az egy másik lány volt. Ki akkor látott s nézve élt, vidáman, azt meghalt. És nehéz halála volt? Gyanútlant sújtó gaztett a halál. Erős sziv kell idegenéhez is. Ő idegen volt néked?