Renata elrepült; Q 5888

- a Elza

; Köszönöm gyerekek. Legjobb, ha most magamra hagytok. Zsuzsi

: Neki ütődött egy hegycsúcsnak. Borzalmas lehetett. Elza

: Menjetek és kivülről csapjátok be az ajtót. Szervusztok. Zsuzsi és Panni

: Csókolom Elza néni. Elza hátradűl a fotelben. Zsuzsi

: /az előszobából visszajön/ Bocsánat itt hagytam a szatyromat. Csókolom. Elza

: /Eel sem néz. Sokáig mozdulatlanul ül a fotelben. Aztán a telefonért nyul. Tárcsáz./ Kezét csókolom. Ida otthon van még? Igen mi beszéltünk. Most nemrég. Elment már? Nagyon sajnálom. Valamit akartam tőle kérni. De úgyis találkozunk. Nincs semmi újság. Semmi az égvilágon. Kezét csókolom. /Leteszi a kagylót/ /Újra mozdulatlanul ül, amig csak kint meg nem szólal az elöszobacsengő. Arra sem pattan fel. Az órájára néz. A fotel karfájára támaszkodva kel fel. Tétova léptekkel megy ajtót nyitni./ Tamás : /már nem fiatal, de nagyon jóképű férfi. Sportosan öltözve pólóingben. Sem kétségbeesés, sem félszegség nem látszik rajta/ Kezét csókolom. Már attól tartottam, nem nyit ajtót. Ne haragudjék, hogy kicsit előbb jöttem, de a csónakházban voltam s nem volt már kedvem hazamenni. Különben is szeretem a meglepetéseket. Elza

: Szereti? Tamás

: Nagyon. /Megáll a középső asztal mellett és nézegeti a vodkás üveget, a darált kávét. Most mondja meg őszintén véletlen ez a mai beszerzés vagy...?