Renata elrepült; Q 5888

- 12 Tamás

: Egyedül e

0y idegen lakásban? Hogy gondol ilyet. Elza

: Látszik, bo,,y rég kiegyensúlyozott szerelemben él már. Elkényelmesedett, eltunyult. Tamás

: Nem ez lebet az oka. Egy «jó szerelem fenntartása legalább annyi figyelmet és áldozatot, s na lebet nagyobb szellemi atrakciókat követel, mint a szeretők állandó cserélgetése. Ujak szerzése és a régiek lekoptatása. A mankókat az anyagi függőséget és a bűntudatot kiütötték a kezünkből. Marad a vonzódás, ezzel kellene mindent megoldani s ez majdnem reménytelen. Elza

: Azt hiszem a kényelemreől megfeledkezett. Tamás

: A kényelemről, a megszokásról, az újtól való félelemről. Ezt a kötőanyagot ugyanis bár esetenként tartósnak bizonyul, nem sokra becsülöm. Elza

: i

aaga idealista. Tamás

: E

a udvarolok megszokásból mindig kicsit idealistára játszom magam, holott épp a napokban hallottam a csónakházban, amikor két bakfis lány igy dicsért egy távollévő fickót: jó lezser, cinikus fej. Elza

: És maga most udvarol ? Tamás

: Bizonyos értelemben igen. Higyje el egyszer már fagyon szeretnék virágcsokorral izgatottan érkezni egy randevúra. A gomblyukban szekfü, a szemekben a titkolt nyugtalanság fénye. Egy félszeg kézcsók, egy kis dadogás. Kár, hogy mindebből véglegesen és mindörökre kinőtt az emberiség. Aki igy akar udvarolni legjobban teszi, ha velocipéddel megy a randevúra. Elza

: Újszerű lenne ez a módszer. Tamás : Garantált kudarccal végződne. Olyan a korszellem, hogy a naiv bakfisnak a jó lezser, cinikus fej az ideálja s az első szerelem kinjaitól döglődő kamaszkölyök ösztönösen megpróbál