Renata elrepült; Q 5888

- 13 ­ehhez az ideálhoz igazodni. Addig ügyeskedik, mig az arcához hozzánő a maszk, -^ztán . ár viselnie kell, bármennyire unja. Elza : Hogy jutott éppen most eszébe mindez. Nem értem ezt a keserűséget. Tamás : Fogalmam sincs mit kezdjek magával. Elza : Ezt nem értem. Tamás : Emiitettem már, hogy udvarolni akarok. Csak nem tudom hogyan? Valami egyénit szeretnék, Egyszerit és izgalmasat. Olyat, amiben nemcsak magának, hanem nekem is örömöm telik. Amire emlékezni lehet és emlékezni érdemes. Olyan nőnek tartom, aki al­kalmas partner egy ilyen átlagon felüli kalandra. Elza : Mielőtt ezt a kérdést részletesen megvitatnánk em­lékeztetni szeretném magát arra, hogy én a Renáta barátnője vagyok, Tamás : /bosszúsan/ Témánál vagyunk. Tudtam, hogy beszél­getésünk első negyedórájában bejön Renáta. Bár a Kódorgó jönne be ilyen biztosan a hároméves kancák szombati futamában. Elza : Szokott lóversenyre járni? Tamás : Szoktam. Elza : Inni is szokott? Tamás : Innék, ha adna. Elza :/Felkel, dugóhuzót, poharakat vesz elo, s aztán leül a nagyasztal mellé és próbálja bontogatni az üveget. Közben folya­matosan társalog/ Ezek szerint maga nem adhatna fel olyan házas­sági hirdetést, hogy nKáros szenvedélyektől mentes fiatalember..." Tamás : Szerintem a szenvedély mellé nem kell jelző. A szenvedély az azt jelenti, hogy valami nagyobb helyet foglal el az életünkben, mint illenék. A munka túlzott szeretete is káros szenvedély lehet: Csak ebbe kevesebben psztulnak azért bele, mint mondjuk az alkoholizmussá. Nincs utálatosabb a szenveélyek nélküli

Next

/
Thumbnails
Contents