Renata elrepült; Q 5888

bocsátanék egy kérdőivet - név nélkül persze, s csak a foglalkozást és az életkort kellene kitölteni. Ezenkivül csupán egyetlen kérdéscsoport lenne rajta* Szereti-e a munkájáét?, - Elviseli-e a munkáját? utálja-e a munkáját? Tamás

: Én azt hiszem az elviselire irnám be az igent. Elza

: Ez meglep. Ta;ás

: A pilóta valaha csakugyan hős volt, most közlekedési dolgozó. Legfeljebb az vigasztalhat, hogy minden uj mesterségnek megvan a dicsőséges korszak után az alkonya is. Előttünk igy járt a sofőr s a mozdonyvezető, s higyje el igy fog járni az űrhajós is. Sagarin sem sokáig volt egyetlen a világűrben. Egymás után jönnek az ujak s ha most nagyon megszorítanám akkor sem tudná elsorolni a világűrt jártaknak már a felét sem. Husz év múlva ki fogja tudni, ki volt a negyedik, az ötödik. Tömeggé vállnak ők is a személyiség beleszürkül a sokadalomba. Legközelebb, aki először eléri a holdat érdemel majd egy kis figyelmet. Elza

: Fáradtnak látszik. Tamás

: Az is vagyok. Elza

: Sokat evezett ? Tamás

: Egész nap heverésztem. Elza

: És mégis fáradt? Tamás

: Most fáradtam el. Már többanr megfigyeltem magam, hoy ha a helyzet ugy hozza, hogy szellemesen csevegnem kellene, mert ezt az elemi érdekem ugy kívánja, akkor mindig ólmos fáradtság vesz rajtam erőt. Elza

: Akkor mégis odaadom a könyvet, hogy elmehessen. Vagy olvasson újságot. Tamás : más ötlete nincs? Elza: Kibontom a vodkát. Vagy esetleg pihenjen le. Ott a heverő.