Gyászbeszéd; Q 5882

- lo KICSI/nem is figyel/: Ezentúl közösen harcolunk! Mi ±x kimegyünk, és te itt bent őrzöd a gazokat, ugy, mint mi tettük eddig. ÖREG: És az etetés? FICKÓ: Apánk,ez a legkisebb gond.A másik,az úgysem eszik már napok óta semmit. KICSI: Egy falatot se! ÖREG: Melyik? Az Isten? FICKÓ/dermedt csend után/: Mit mondasz,jó öreg? ÖREG: Hát,hogy az Isten nem akar-é enni, vagy melyik? FICKÓ/növekvő rémülettel/: Öreg,öreg nem értelek.Miről beszélsz? KICSI: Kiről beszélsz? ÖREG: Ej, no, hát a gaz Istenségről,akit elfogtunk! /Iszonyatos csend.Erezhető fordulat történt./ FICKÓ/fenyegetőén/: Kit fogtunk mi el? KICSI: Istent? ÖRSG/azt hiszi,érti,a csodálkozást/: Ja ugy? Ko persze,majd elfelejtettem, ti már nem ugy hivjátok őt! De én bizony csak megmaradok a régi nevénél! Kekünk még a papok verték a fejünkbe, fiaim,hogy ő a jóságos Isten. Jót akar, jót tesz, és a többi. MI magunk jöttünk rá,hogy hazudnak a papok, a gonosz istenség gazember ! FICKÓ: Öreg, vigyázz! Vigyázz,ha mondom! KICSI: Ki a gazember, te öreg? ÖREG/naivan/: Ej,ti éretlen csikók,nem a mi Istenünk, persze, hogy nem. Az ott! Ott bent! FICKÓ: A Sátán! ÖREG: Az Isten! KICSI: A Sátán! Lucifer! ÖREG: Szavakba ne köss bele, nekem Isten marad a haramia, én életemet áldoztam, hogy megdöntsem gonosz hatalmát, én mindennap ugy mentem csatába, hogy leverem a hazug Istenséget!