Gyászbeszéd; Q 5882

- 32 FICKÓ: A Sátán se mindig hazudik. ÖREG /vakaródzik/: Nehezebb igy harcolni, az ördögbe is.Nofene.Most már azt se tudjuk, igazat mond, vagy hazudik az ördög. A mindenit. Régen csak ütni kellett őket, most meg...most meg mindenféle hókusz-pókuszra is szükség van. FICKÓ: Rádfér egy kis tanulás... ÖREG /kétségbeesve/: Verje meg az Isten, aki kitalálta! FICKÓ: Hát nem érted? Épp ezért találták ki! /Luciferre mutat/ Ő agyalta ki az egészet. Hogy nehezebb legyen nekünk. Hogy ne tudjuk a helyes utat, csak botorkáljunk ide- oda. ÖREG: Az Istenit! Hát miért nem mondták meg nekünk ezt jókor! Azt verték a fejünkbe, hogy a patások mindig hazudnak, és mindig rosszat tesznek, minden minutumban! FICKÓ: Hát neked nem tudom ki verte a fejedbe, de énnekem éppen te magyaráztad ezt, meg hozzád, hasonló öreg harcosok... ÖREG: Na, igen, mert nekünk is ugy mondták, meg hát...ugy is gondoltuk magunk is... FICKÓ: A fenét gondoltátok! Nem gondoltatok ti semmit... csak vitt a nagy löttyös indulat! És most meglátszik az eredmény. Mi fogtuk el Lucifert, б van a mi fogságunkban, azt csinálhatnánk vele, amit akarunk, és erre én ugy érzem magam, mintha az ő foglya lennék. Még mindig ő az ur...még itt is...ez dühit engem borzalmasan. ÖREG: De a fenébe is. Én tudom, ki a bűnös! Az az átkozott, aki nemsokára idejön, és aljasságokat követel Embertől. FICKÓ: És Ember? Te ugy láttad, felkészült? Szembe tud szállni eszel a Károllyal? ÖREG: Töpreng csak, nem beszél...meg mindenféle lázálmai vannak. Mert hát kivel áll most szemben, azt nem tudja...Károllyal-e, vagy... vagy sokkal többel...