Gyászbeszéd; Q 5882

- 33 FICKÓ: Pedig most döntenie kell r.:ajd.. .Uagáravállalja-e azt a sok szörnyűséget...hogy ő az Antikrisztus... ÖREG: Nem tudja, hogy kinek segitene ezzel! FICKÓ: Hogy-hogy nem tudja? Hát semmit se tud? Az még rendben van, hogy én nem tudom, vagy te...Dehát б éppen azért lett vezető, azért lett parancsnok, hogy jobban tudjon gondolkodni, mint roi, mert élesebben vág az agya, azért jelölték erre a posztra... és most kiderül, hogy nem tudja? Hogy semmit se tud? Hogy ostoba?Hogy nem lát előre egy mákszemnyit se? ÖREG: Gábrielek, meg Károly rontotta el! minek keveredett cimboraságba velük, azt mondd meg! Napfényországban még bátor volt, és ravasz, éleseszü.. .Kost meg segitsére szorul. FICKÓ: És segíthetünk neki? ÖREG:?Azt mondom, hogy ugy az első szóra nem. Nem megy, hogy ugy odaszólunk neki, hogy bekiabálunk, mint a paprikajancsinak a bábszínházban, hogy "hé, vigyázz!" Ezt nem lehet...De valahogy!) belülről kéne, a fene vigye, mert hát kell, hogy átérezzen minket is, hogy mi is benne éljünk őbenne...Hisz olyan jól ismertem... FICKÓ: És ha még igy se, igy se tudunk neki segiteni? ÖREG: Hát akkor, akkor...bennünk is nagy hiba van, az egész népben... FICKÓ: Apám, most vigyáznunk kell...Hallom...az Isten jön... Minden elsötétedik, kisérteties zene hangzik fel. Haláltánc, vagy más efféle, lépések döngenek, de meglepetésre csak a Kórus jön be. KARVEZETŐ: Oszlik a mult, mint a hulla. KAR: Ezernyi mocskából, ugy tünt, a nép tisztább vérrel, győzelmesen kilábol. KARVEZETŐ: Szabadság! KAR: Ó, jaj!