Gyászbeszéd; Q 5882

- 31 Negyedik .jelenet: Isten érvelése A cella, Lucifer lakosztálya. A Sátán alszik, az asztalnál Öreg és Fickó üldögél. ÖREG: Te, Fickó, észrevetted? FICKÓ: Mit? ÖREG: Az agvuzás. Mintha távolodna... FICKÓ: És /Emberre mutat/ 6...mit csinál? /Fickó fáradtabb, komolyabb, mint eddig, a váratlanul nyakába szakadt felelősség és a most felismert súlyos igazság nyomja/ ÖREG: Elaludt, pedig nemsokára kezdődik.../motyog/ FICKÓ: Micsoda? CREG: A vallatás, vagy mittudoménmi... FICKÓ /sokatjelentően/: Gábriel? ÖREG: Á, attól nem félteném. Ilyesmivel már volt dolga Mefisztóék börtönében ezerszer. Meg Napfényország csataterein... FICKÓ / a régi, lelkes hangján/: Napfányország! Mesélj majd erről, Öreg! ÖREG: No, igen, Fickó, Napfényország ! Hü, ott volt aztán sok csoda! Láttál már te négyszarvu ördögöt? FICKÓ/ visszanyeri uj magatartását/: Nem láttam, de majd ezt is megtanulom. . .tanulni kell... ÖREG: Átkozott! Ördögök tudományát lesed el! FICKÓ: Igen. Lucifertől tudtam meg, hogy Ember nem lehet Antikrisztus. Ezt se kellett volna megtanulnom? Higgyem továbbra is, hogy te is áruló vagy? ÖREG: Igen, én is ördög vagyok, ha Ember az!/ A mellét veri/Ördög! Sátán! Lucifer! Isten! Gábriel! Mást se hallok, csak ezt. No nesztek, itt vagyok! Patás, kénköves, szakállas krampusz! FICKÓ: Ne tréfáljunk...Most már tudom, mi az igazság... ÖREG: Szóval a Sátán igazat beszélt?