Gyászbeszéd; Q 5882

- 23 ,, г OREG: Es hogy akarsz hatarozni? Beismersz mindent? Beismered, hogy Antikrisztus vagy, köztünk bujkáltál évek éta, ártottál, romboltál, ahol lehetett? EMBER: Ezt követelik tőlem. ÖREG: Ezt követelik, és még azt sem tudjuk kicsoda? EMBER: Ezt követeli Isten. ÖREG: Ke hivd igy!"Isten ellen halálig"! Kern? EMBER: Ej, az az Isten, aki ellen vállvetve küzdöttünk, itt ül a cella másik sarkában, a jő öreg. Lucifer a becsületes neve. ÖREG: Ко jé, Meglehet. De az a másik se Isten énnekem. Ember-Isten nem lehet. Csaló Isten, az szent eszme csak! EMBER: És a szent Isten-eszme megvalósítója csak? Talán helyes, hogy Karcsi egybeolvasztja az eszmét a testtel. A megválósitkadkó testével. így talán jogos, hogy Istennek nevezteti sajátmagát. Ezen töprengek. ÖREG: Jó, jó, csak töprengj és olvass. Én nem tudok. Én csak hiszek: hinni az Istenben. Kekem csak ez maradt, és ezt megőrzöm mindig. Üthet a bibor banda, Gábriel, meg a többiek, én hiszek. Hinni az Istenben! /Hátul felsorakozik a Kórus/ KARVEZETŐ: Istenem! Micsoda a mi erőnk, hogy várakozzunk, a mi végünk, hogy türtőztessük magunkat? Miben vétkeztünk? KAR: Hogyan lehetne igaz a halandó Isten előtt, hogyan lehetne tiszta, aki asszonytól született? KARVETETŐ: Nézd a holdat, az sem ragyogó, még a csillagok sem tiszták Isten szemei előtt. KAR: Az Isten-eszme él! EMBER /a Kórus felé/: S ki sújtott le rám? Az eszme, vagy piszkos kezek? KARVEZETŐ: ákásdoactfrocb

йафс Az eszme él. S ha él, mindent ő irányit. A