Gyászbeszéd; Q 5882

- 25 KARVEZETŐ: A kéz, ha tiszta, ha piszkos, csak végrehajtó. KAR: Mondják, boldog ember az, akit Isten megdorgál. Mert б megsebez, de be is kötöz. KARVEZETŐ: Összezúz, de meg is gyógyít. EMBER: Ó, testvéreim, ugy beszéltek, ahogy én gondolkodom. Legrejtettebb gondolataimat visszhangozzátok. KARVEZETŐ: És tudod vajon, hogy miért? KAR: Tudod, miért? KARVEZETŐ: Mert mi azonosak vagyunk veled. KAR: Multunk vagy te és jövőnk vagy - multad vagyunk és a jövőd vagy gyünk. EMBER: Hát tanítsatok és én elnémulok. Miben tévedtem, értessétek meg velem! Kezdjétek újra, mult és jövő, az én igazságom még mindig áll! KARVEZETŐ: A te igazságod csak akkor áll, ha a miénk is. KAR: Ha nincs igazad, mi is hazudunk, ha te tévedsz, mi is tévelygünk. EMBER: Ó, ha tudnám, hogy megtalálom őt elmennék szinte az ő székéig, hadd tudnám meg, mely szavakkal felelne nékem, hadd érteném meg, mit szólna hozzám? Mit tegyek? Bűnös vagyok? KAR: Bizony, az ezüstnek bányája van, és helye az aranynak, ahol tisztítják. A vasat a földből hozzák elő, a követ pedig érccé olvasztják. Határt vet az ember a sötétségnek, és átkutatja egészen és végig a homálynak és a halál árnyékának kövét. KARVEZETŐ: De a bölcsesség hol található, és az értelemnek hol van a helye? KAR: A mélység azt mondja, nincsen bennem, a tenger azt mondja, énnálam sincsen. Színaranyért meg nem szerezhető, ára ezüsttel hue meg nem fizethető. EMBER: A bölcsesség honnan jön tehát, és hol van helye az értelemnek? Mit kell tennem?