Gyászbeszéd; Q 5882
- 22 LUCIFER: No, ezt csak közbevetőleg mondtam. A lényeg az, hogy nagyon távol álltok a céltól. Távolabb, mint mikor nekikezdtetek. Sokkal távolabb, Néha még én is elszomorodom ezért. FICKÓ: Hogy állnánk távolabb? Hiszen Arimán meghalt,Belzebub hiába rohamoz! Győzünk, aztán nekilátunk annak, amit mondasz, a tanulásnak, azoknak az átkozott képességeknek a megszerzéséhez. LUCIFER: Aztán? Szegény fiu, mit gondolsz, mi marad a világ ideálja, példaképe, a ti ostobácska szatócs-segéd-Istenetek,vagy mi, a franciául társalgó, szellemes ördögök? Győzhetnétek ti katonailag, mindenki minket akar majd mégis utánozni, a mi ruháinkat, a mi dalainkat, a mi ételeinket, a mi gondolatainkat akarja majmolni az egész világ akkor is. Ez az, ami miatt mi maradunk az urak. Ti magatok fogtok a mi nyomunkban járni, ostobán, szédelegve, kapkodva. Bizony, barátom, mi legyőthetetlenek maradunk, /.igyuzás/ És azt hiszem, katonailag is. No, de elég mára. Majd gondolkozz ezen. FICKÓ /a sakktáblát nézi/ Ezt a játszmát elvesztettem. Játsszunk mégegyet, s aztán megyek, megnézem a "cimborádat". /А cella fele elsötétedik.Ember és Öreg világosodnak meg./ ÖREG: Csak olvas, olvas, egy szót se szól. Mond már valamit! Mi történik velünk? EMBER: A szent könyvet olvasom, Öreg. Mindenre választ ad az írás. ÖREG: És mi a válasza? Miképpen kell cselekedni? EMBER: Keresem válaszát. Megérteni próbálom sugallatát. ÖREG: Ember, ember, már magam sem tudom, mit higgyek.Mégis a pokol küldötte lennél? Bűnös vagy? Áldozat? Hős? Miféle szerzet vagy? Évtizedek óta ismerlek, mégsem tudom, mi vagy? EMBER: Félek, hogy én se tudom. És ugy sejtem, hogy végérvényesen most dől el mind en.Ahogy an most fogok dönteni, az határos majd meg, az less a véső szó...
