Gyászbeszéd; Q 5882

- 16 GABRIEL /ostorral rácsap/: Mit gagyogsz, te vén patásbérenc? ÖREG /Istenhez/: Karcsi, térjetek észre. Tudod jól, hogy nem Antikrisztus! GÁBRIEL /bambán/: Hát akkor ki? ÖREG: Embernek hivják.Most eldől a sorsa - mi lesz vele? /Isten int, az őrök megragadják Öreget, elsötétedés, csak Isten marad megvilágitva, majd a már üres szinre bevonul a Kórus/ KARVEZETŐ : Nézzétek^- Itt van. KÓRUS: Itt áll félelem nélkül. KARVEZETŐ: lem fél hát semmitől? KAR: Szóljunk hozzá, szólitsuk meg! ISTEN /megpillantja őket/: Mi ez, kérem, mi ez a csoportosulás? Tüntetés az Antikrisztus ellen? Jól van akkor! KARVEZETŐ: Karcsi! ISTEN : Tessék? Micsoda disznóság ez már megint? KAR: Karcsi, ismerünk é emlékezünk terád. ISTEN : Hát árulás, megint? KARVEZETŐ: Tudjuk,hogy nem remegsz. Merj hát szembenézni mivelünk. KAR: Napfényországban dalolva haltak meg érted apáink! Hogy győzzünk és vesszen a pokpl! Zászlójura a te neved volt himezve, s meghaltak érted boldogan. KARVEZETŐ: Testvéreim, eljött aztán a győzelem? KAR: Eljött a győzelem. ISTEN /megnyugszik/: No látj'tok. Nincsen semmi baj. Mindannyian bol» dogok vagyunk, vállvetve menetelünk uj győzelmek felé. KARVEZETŐ: íme, nézzétek, barátaink, maga is elhiszi, amit kimond. KAR: Ekkor kezdődött minden... KARVEZETŐ: Mikor maga is elhitte már... KAR : Hazugságait... KARVEZETŐ: És kérkedett vele.