Intermezzo Horhosfalván; Q 5881

- 9 Lung: Hangosan gondolkodtam...Milyen kicsi ez az ötvenes. Böjt: /csakhogy szabaduljon egy hirtelen mozdulattal elveszi az ötvenest és egy százast nyom a kezébe/. Most aztán tűnjön el. Lung: Köszönöm. Nagyon szépe köszönöm /el/. Böjt: Indulhatunk? Kunos: Kérem, nekem nem volt még dolgom a rendőrséggel. Nem szeretnék szabálytalanságot Csinálni. A végén rámsütik,hogy elszöktem a felelősség elől. A katonaságnál а gépkocsiparancsnokom mindig azt mondta, ha egyszer elkövettél valami marhaságot, nehogy н±ш elveszitsed a fejed és nagyobb szamársággal dupláz rá. Böjt: A marhaságot akkor követte el, amikor szóbaállt ezzel a szeszfazékkal. Másodszor pedig akkor, amikor egy meg nem történt baleset miatt kihivta a rendőrséget. Ági: /idegesen/ Megbolondult! Д rendőrséget, egy ilyen alakért? Azonnal menjünk tovább. Kunos: Nem megyek. Hiába mennénk a telefonba bemondtam a nevem. Magamra vállalom az egészet, csa ne idegeskedjenek. Böjt: Köszönöm a nagylelkűségét. A rendőr második kérdése az/ lesz, kié a kocsi. Erre mit nond? Halmai Ferencé, aki kölcsönadta Böjt Sándornak. Nem barátom! Az a legjobb ha azonnal folytatjuk utunkat. kunos: Ez összeférhetetlen a KRESZ-szel. Böjt: Méga mindég ilyen naiv. Mit akar, nincs gázolás, Lung megkapta a pénzét, elment. Nyilván nem fog feljelentést tenni. Nézi az óráját /kétségbeesetten/. Nem is tudom , mit csináljak. Mire innen felérünk a Kérit már nem találom a szerkesztőségben. Pedig feltétlenül beszélnem kell vele.