Intermezzo Horhosfalván; Q 5881

- 10 Ági: Hivd fel az irodából. Ilyenkor gyorsan bejön Pest. Böjt s Nem hi

vom. Azonnal indulunk. Kunos: Legfeljebb gyalog, uram. Engem nem fognak a rendőrök hajszolni. Ági: /Böjtbe karol/ Menj telefonálni! Megpróbálok én beszélni vele. Hidd el, menni fog. Böjt: /el/ Kunos: Nem értem a vőlegényét. Miért akar mindenáron megszökni a rendőrség elől? Ági: Tudja, milyenek a művészek. Főleg az irók. Állandó reflektorfényben élnek. Félnek a botránytól. Árt a népszerűségüknél Kunos: Mi kár/*van Böjt elvtársnak abból, ha engem kihallgatnak? Nem Ő ült a volánnál. Csak én lehetek az akit felelősségre vonhatnak. Ellenben a száz forinttal, amit az öregnek adott. Avval sokat ártott. A rendőrség feltételezheti, hogy lekenyereztük az öreget. Ági : Ugyan. Kunos: Mit ugyan! Ő viszi a bőrét a vásárra vagy én? Ági: Ki kérte magát, hogy vállalja el a kocsi vezetését? Nem a vőlegényem! Maga könyörgött Halmainak, bizza magára a kocsit Most már én is kiváncsi vagyok, miért ragaszkodott annyira hozzánk. Ne hajtsa le a fejét, mert én tudom miért. Böjt Sándor közelébe akart kerülni, hogy legyen aki beprotezsálja a novelláját az Uj Kor Hangjához. Kunos: /csendesen/ Tehetek róla, hogy minden szerkesztőségből azzal küldik vissza a kéziratom: Tehetséges irás. Jó ember ábrázolás. Sajnos, még nem közölhető. Egyik évfolyamtársam tanácsolta, keressek magamnak egy protektort. Neki is igy közölték a verseit.