Intermezzo Horhosfalván; Q 5881

- 22 éjszaka. Hajnalban azzal az elhatározással megy vissza a lakásra: megmondja a feleségének váljanak el. Amikor a kapuhoz ér, észreveszi a feleségét és a barátját. Elveszti önural mát és a zsebkésével hátulról leszúrja az ölelkező asszonyt. Ági: Hü, de szomorú történet. Kunos: Megtörtént. Ági: Kivel? Kunos: Egyik bajtársammal. Ági: Szóról szóra ugy, ahogy leirha? Kunos: NemíyA valóságban még szomorúbb a történet. Akkor toppant be a szobába, amikor éppen lefekvéshez készülődtek. A szerető gyorsan felöltözött és elinalt. Amig a bajtársam az asztal mellett ülve egész éjjel tenyerébe hajtott fejjel szenvedett Ахка±кн Az asszony lefeküdt és nemsokára el is aludt. A katona hajnalban bucsunélkül visszajött a laktanáyba. A következő éjjel szolgálati fegyverével mellbelőtte magát. Ági: Meghalt? Kunos: A tüdejét fúrta át a golyó. Vérátömlesztéssel megmentették. Öten adtunk vért. Ági: Maga is? Kunos: Barátom volt, egy rajban szolgáltunk. Szerettem, csendes álmodozó flu volt. Túlságosan átadta magát az érzelmeinek. Ági: Magát persze más fából faragták. A szive helyén bizonyára egy kő van. Kunos: Remélem igen. /Megfordul/ Ági: Hfim adtam engedélyt. De ha már megfordult jöjjön ide. /Kunos odamegy/ Huzza fel a zippzáramat. így ni! Maradjon itt. /Az ajóhoz lép, ahol előbb Kunos állt/ Ide figyeljen, kőszivü lovag! Az ajtó üvegéből végignézte hogyan vetkőzöm le.