Intermezzo Horhosfalván; Q 5881

- 23 Kunos: Valahová néznem kellett. Agi: /Visszahelyezkedik a fotelbe, az előbbi pózba/ Tudja, hogy hamis• Kunos: Mi hamis? Ági: A novella. Hamis és pesszimista. Ha a bajtársa nem ölte meg a feleségét, maga miért bicskázta meg? Kunos: Én legalább megtettem azt, amihez ő gyáva volt. Ági: /gúnyosan/ Megtehette ezért nem állitják biróság elé. De azt a szerencsétlen embert lecsukták volna. Kunos: Minden nő egy húron pendül. Miért az asszony haljon meg? Dögöljön meg a férj, ha már felszarvazták? Ági: Ő sem halt meg. g-yáltalán, aiért kell gyilkolni. Kihűlt érzést nem lehet bicskával helyrehozni. Kunos: Szereti a vőlegényét? Ági: Ez nem tartozik ma., ehhez a tárgyhoz. Kunos: Mit csinálna ha megtudná, hogy a vőlegényét elcsábitotta egy másik nő? Azt mondaná: addieu, drágám, váljunk el simán, ahogy két intelligens emberhez illik, ezt mondaná? Ági: Mondtam, ez nem tartozik magára. Kunos: Nem igy mondta, de mindegy. Megmondom, mit :sinálna. Ugy összekarmolná és megtépné azt a nőt hogy arról koldulna. Ezt tenné. Г; lőttem megjátssza a felsőbbrendőt, aki felöle melk« dik érzelmein, közben didereg. A kezei is remegnek az igalomtól. Ági: Remegek hát, mert fázom. Nem vagyok hozzászokva ilyen jéghideg lovardákhoz. A kofferemben van egy meleg filcpapucs, legyen szives adja ide.