Intermezzo Horhosfalván; Q 5881

- 13 hogy a vőlegénye lopott és felkiált: "Ez a vég! Lászlót már nem lehet megmenteni." Attól tartok tul pesszimista. Az okosoknak nem fog tetszeni, képesek belekötni. Ezért megváltoztattam. A felkiáltó jelig minden marad, csak a mondac változik és igy hangzik: "Nem hiszem, hogy Lászlót el kellene veszitenie a társadalomnak... Nincs nálad a kézirat?... Hol van? Kéri fiókjában két órával a lapzárta előtt? Mindenesetre, furcsák Megkérlek, szólj neki.. De én is felhívom később, a villából.. Igen...Igen. Itt áll mellettem. Bizd csak rám, öregem. Ági: Szülj neki Kunosról. Böjt: /nevet/ Jó, nagyon jó.. Öregem, te irigykedsz. Tedd a szivedre a kezed és valld be, irigykedsz, /nevet/ Ági: /Böjt karjába csip/ Emlitsd me a novellát! Böjt: /oda se figyel/ Nyugodt lehetsz. Nekem is csak egy van, arra vigyázok. Ági: Kiről beszéltek ti? Böjt: /nevet/ A te szivednek tár ártana. Ági: Megigérted, hogy beszélsz a sofőr érdekében. Böjt: Mondd meg Klárikának, a pénzt azonnal küldje. Nagyon kell. Nem, dehogy a lakásomra, isten őrizz, ide, Nagyvisnyóra• A Halmai-villát mindenki ismeri. Ági: /türelmét vesztve/ Miért nem szólsz? Böjt: Te öregem. Van nálatok valami novella, egy diák irta. /Ágihoz/ Hogy hivják a barátunkat? Ági: Kunos J nos. Böjt: Kunos János.. На lesz egy kis időd, nézd meg, mit firkált össze ez a fiatalember.. Tudom, tudom rengeteg a dolgotok.