Intermezzo Horhosfalván; Q 5881

- 14 De megigértem neki, hogy szólok. Nézz majd bele egy kicsit. Szervusz! /leteszi a kagylót. Felháborodva/ Hallottál ilyet, lapzái*ta van és az olvasószerkesztő még nem is látta a kéziratodat • Ági: Mit mondott, elolvassa Kunos irását? Böjt: Hát persze, ha én megkérem.. Mem értera, miért nem kapta meg a kéziratomat? Ági: Lehet, hogy ezután fogja elolvasni. Böjt: /felháborodva/ Hogy-hogy ezután? Reggel nyomdába kell adni. Felháborit Kéri felelőtlensége. S pont velem csinálják ezt.. Te min gondolkodok ^ Ági: Azon. milyen félsziwel, kelletlenül ajánlottad be ezt a szegény fiut. Csodálkozni fogok, ha ezután valaki egyáltalán kézbeveszi a novelláját. Böjt: Attól ne félj. Nagyon is tisztában vannak azzal, kicsoda Böjt Sándor. SÍ olvassák. Inkább attól tartok, blamálni fogom magam ezzel a fiatalemberrel. Kunos: /be/ Mehetünk. Az igazgató a gyerekeit füröszti, később bezárja az ajtót. Lung: /az utcai bejáraton belopózik/ Kár elindulni. Esik. Ilyenkor nagyon csúszós a hegyi ut. Böjt: /idegesen/ Még nem íaent haza, öregúr? Lung: Elindultam, de megálltam gondolkodni. Azon gondolkodtam, mit tudok venni a száz forintból amit a hallgatásomért tetszett adni. Böjt: /Kiabál/ Mit beszél. Hogy mi magát el akartuk hallgattatni? Lung: ügy értem, megkente a sebeimet egy kis pénzraagirral, hogy ne érezzem a fájdalmat és ne jajgassak.