Intermezzo Horhosfalván; Q 5881

- 12 t Böjt: Valóban? Hát ennek örülök. Kunos: Igen, tessék beszállni. Szólok az igazgatónak, hogy elmentünk, /el az udvarra vezető ajtón/. Böjt: Mivel győzted meg? Ági: Egyszex-üen megzsaroltam. Böjt: Megzsaroltad? /tréfásan megfenyegeti az ujjával/ Az a gyanúm, olyan vásárt kötöttél, aminek a számláját nekem kell kifizetni. Ági: Nyertél. Böjt: Tudtam. Halljam, mennyi kell. Ági: Nem pénzről van szó. Böjt: Ez megnyugtat. Tehát? Ági: írói ambíciói vannak. Egy elbeszélést küldött be hozátok. X Azt mondja érdekes. Böjt: /Nevet/. Mostmár mindent értek. Tehát azt szeretné, hogy szóljak az érdekében. Mondd neki, hz első alkalommal, ahogy beszélek a szerkesztővel, szólok, /egyre jobban nevet/ Szóval irodalmi ambicióból vállalta a sofőrösködést is. Megteszem. Megéri, ha megusztuk a dolgot. Képzeld el, mi lett volna, ha., /a telefon csörögni kezd, örömmel/ Bejött, bejött!! /^elveszi a kagylót/ Ilalló! Halló! Csókolom a kezét Klárikám Legyen szives, adja nekem Kérit., Azt mondta, este nyolcig bent lesz.. Értem. Akkor legyen szives Romhányit. Ági: Ki az a Romhányi? Böjt: /befogja a kagylót/ A helyettes. Ági: Beszélj vele a fiu novellájáról. Böjt: Szervusz, Romikám.. Nem hallod jól a hangomat? Az lehet, egy isten háta mögötti falu kultúrházából beszélek. Horhosfalváról.. Igen, itt van a Bükk lábánál.. Kérlek, tegnap alaposan átrágtam a novella végét. Amikor a lány megtudja,