Intermezzo Horhosfalván; Q 5881

- 11 Ágit Amikor a vőlegényem Gyöngyösön kiszállt a trafik előtt és maga elkezdett a novellájáról beszélni és elmondta, hogy beküldte az Uj Kor Hangjához, már sejtettem mit akar. Az egész uton azt vártam, mikor szólal meg. Kunos: Ha elolvasná, nem beszélne ilyen gúnyosan róla. Agi: rw, nézd csak! Máris mennyi öntudat dühöng magában. Kunos: /sértődötten/ Nem mondtam semmit. Nem tud a novellámról. A vőlegényétől sem kérek semmit. Ági: Hü, de mérges! Hát ha éppen tudni akarja, elhatároztam, hogy elolvasom a novelláját. Most már kiváncsi vagyok rá. Adja ide. Kimos: Nincs nálam. Ági: Nem gondolkodik logikusan. Az előbb még a vőlegényem protekcióját akarta kérni. Ha ez volt a szándéka, magával is hozta, vagy tévednék? Fogadjunk megtalálom valahol az autóban. Kunos: Nem találja meg. Közölje a vőlegényével, indulhatunk. Ági: Kinek a kedvéért vagy, minek a kedvéért nagylelkű? Kunos: Senki és semmi kedvéért. Visszafelé jelentkezem az őrsön. Ági: /pillanatnyi gondolkodás után/ Köszönöm. /Az iroda ajtóból visszafordul/ Őszinteségért, őszinteséget, később én is elmondom miért nincs kedvünk a rendőrséggel találkozni. Nehogy hülyeséget gondoljon. Nem öltünk meg senkit, nem is sikkasztó ttunk. Egészen másról van szó. A vőlegényemnek pedig szólok, hogy olvastassa el az irását. Kunos: De én már nem akarom. Ági: Az előbb még akarta! Kunos: Akkor még igen. Nem éreztem annyira megalázottnak magam. Ági: Ugyan, ne gyerekeskedjen, .linden művész igy kezdi./bekiaból az ajtón/ Halló, szivi, mehetünk!