Zuhanás; Q 5874

ASSZONÍ /me gk om á ny e d ik' аz агоа/ Akkor most mit csináljak ? ANNA /tünórlve, megdörzsöli a szómét a szemüvege mögött/ Nem is tudom. Holnap... ASSZONY Ma nem lehetne ? ANNA /fáradtan/ Jó, akkor jöjjön vissza, ha akar, egy óra múlva, fiaméi

em, a férjem addigra itthon lesz. Mást nem mondhatok • ASSZONY /kifejezéstelen arccal/ Visszajövök. Bgy óra múlva. /Még áll egy pillanatig, n szeme measzenéfcő, aztán megfordul, köszönés nélkül kimegy./ ANNA /megkönnyebbülten bezárja a konyha^tót, vállatvon./ Szegény Xálmin! Megint rászabadult valaki. De micsoda egy furcsa asszony I /Visszamegy a szobába, felveszi a könyvet, olvasni kezd./ 2. jelenet /Kuloszörgés. \z újságíró lép be a konyhába, az egyik konyhaszékre fekteti aktatáskáját, fáradtan megáll, megtörli homlokát, majd zsebéből újságot huz elő, és a konyhaasztalra teszi. Anna kijön a szobából, felgyújtja a villanyt./ ANNA /ingerülten/ Szervusz, kiért álldogálsz itt a sötétben ? Ha nem tudnád, már öt ura óta várlak. XÁIMÁN /az asztalra tnnyerelve/ Sajnálom. Nem üdülni valtam. Meg kellett Írnom egy aikket, mert holnap egész nap szaladgálni fogok. ANNA Ugye, nem hoztál oukrot ? KÁJMÁN /halványan elmosolyodik, széttárja karját/ Eltalálta, tisztelt Asszonyom... ANNA /nem mosolyog vissza/ Semmit sem lehet ridbizni.