Zuhanás; Q 5874

КЛШАЫ /elkomorodva/ Kiment a fejőmből. Azért te is lemehettél volna érte. /А könyvre tokint/ Látom, olvastál. АНГЛ / értődötton/ Igen, ha tudni akarod, olvastam, és nom mentem cukorért, hiszen megmondtam, hogy hozzál. KÁLMÁH /idegesen/ Még meddig lógunk erről társalogni ? Bgy-két pillanat, éa, tudod jol, ugy összeveszünk, hogy napok telnek bele, mig egymáshoz szolhatunk. ANNA /félig sírással küszködve, főiig mosolyogva/ Igazad van, drága, /elgondolkodva/ Valahogyan, bevallom neked, moot szerettem volna veled összeveszni. Szerettem volna, ha megütsz, nagyon megsértesz, akkor эÍrhattam volna, és vigasztaltál volna, de én nem békülnék meg, soha, soha... KÁLMÁN /odalép Annához, átöleli, leve:zí. nna szemüvegét, megcsókolja mindkét szemét/ Olyan kis buta vagy. Csakhogy én mindig megérzem, mikor vágyói veszekedni, és én akkor azért sem har ?gszom. ANNA /már nevet/ Tényleg hülye vagyok. Persze.. • /elkomorul/ KÁLMÁN Mit persze ? ANNA Csak az jutott eszembe, hogy ha te mindig elébemégy a vágyaimnak, a rossz vágyaimnak, és csirájában kioltod őket, attól még ezek a vágyak nem halnak meg. Csak nőnek, dagadnak itt belül... /Furosin elmosolyodik/ Csak meg tudd bocsátani magadnak, hogy mindig megboc sáto ttál• KÁLMÁN Néha félek tőled. Most is, hogy így beszélsz. Mint egy ógörög drámai jóslat. De én nein hiszek neki.