Zuhanás; Q 5874

Maga mit akar ? És egyáltalán hogyan került ide ? ASSZONY Bocsánatot kérek, án oaöngettem, de senki sen. jött, és azt gondoltam, nem is tudom, miért.•• ANNA /osipősen/ Azt gondolta, hogy ismeretséget köt értéktárgyainkkal. /Az asszony arcán felháborodás, néma tiltakozás/ Boosásson meg, nem mondtam komolyan. Csak tudja, az ijedtség gyakran durvává teszi az embert... De hát akkor kit keres ? ASSZONY /Anna előbbi szavaira válaszolva/ Igen, megértem, én vagyok a hibás. Csak azt hittem, az újságíró ur esetleg nem nyit ajtót, ha meglát... ANNA /érdeklődve, de most másként gyanakodva/ Szóval a férjemet keresi. De miért ne engedné be magát a férjem ? ASSZONY /zavartan/ kost már belátom, hogy tévedtem. De a szerkesztőségben már annyiszor kerestem telefonon is, meg személyesen, hogy azt gondoltam, Mikő elvtárs talán már hallott rularo, vagy fél a velem való találkozástól, /keserűen/ kert mindenki fél tőlem. ANNA /tusakodik benne a félelem, kíváncsiság, és szánalom/ Valami panasszal akar hozz! fordulni ? Sajnos, nagyon sokan zavarják őt apró kellemetlenségekkel, könyörögnek, aztán megfenyegetik, aztán megátkozzák, akár az Istent. Pedig osak ember szegény. ASSZONY Tudom én azt, kérem. Maga jó asszony. Látom, vigyáz rá. De lássa, kedveském, a lányom lehetne, higgye meg, nagyon fontos lenne nékem... ANNA /meghatva, de még kelletlenül/ Igen, mindenki azzal jön, hogy nagyon fontos. Még éjjel is felhívják telefonon, mint az orvost. •.