Agave; Q 5870

- 4 Talán igy becsületesebb is. Jobb volt anélkül szeretni, igy okot is tudtam adni a találgatásokra. Zsebkendőt vesz elő, megtörli szemét. Fiu: Nagyon szerettelek, hidd el! Késő jöttem rá, de most már.tudom, hogy az igazság többet ér és nagy erő. Mindent elérhettem volna, v®lad! Érted? Mindent! Féltem, gyáva voltam! Mindig ünnepi külsővel mentem feléd. Féltem a hétköznapok szürke csendjében elveszni! Jó volt melletted játszani azt a,szerepet, amilyennek szerettem volna lenni. Álandóan zavart, hogy betörtek bűvkörömbe , nem hagyták álmaimat és mindég az igaz-r ságon buktam el. Tudom, nem tudtam viselkedni. Őszinteségem és szürkeségem taszitott el. Megint menekülsz valaki karjába? /Gúnyosan kérdi./ Lány: Nem! Az én számomra lehet valaki nagy, neki nem leszek soha! Ügyesen játszottál, gúnyos vagy most is, pedig csak hülye büszkeséged kényszerit rá. Belülről gyáva vagy! /könnyeivel küszködik/ A gyerek az felelősség és én meg...meg... ölöm..! Könnyelműen fogtad fel a dolgokat, /kis szünetet tart./ A család az hatalom és fenn kell önmagát tartani, életképesnek kell lenni, hogy bővüljön és erősödjön. Hol tudtad volna mindezt biztositani? A fiu óráját nézi türelmetlenül, a lány felé fordul. Fiu: Búcsúzom tőled, bármit is mondanék, vagy tennék, hattyúdal lenne az. Félelemből szerettük egymást. Féltünk egyedül maradni, féltünk attól, hogy társ nélkül leszünk. Sokszor ugy éreztem, hogy csak te vagy. Csak az fáj, hogy miattad nincsenek barátaim, egyedül maradtam.