Agave; Q 5870

- 5 Lány: Ez nem igaz! Féltékeny voltál, hisztérikus kirohanásaid voltak, ha barátaiddal szóhaálltam. Fiu nem véve tudomást a lány mondanivalójáról. Fiu: Űzött vad vagyok. Mióta.nem találkoztam veled sok minden megváltozott. Munkahelyemről ki kellett lépnem...most nem dolgozom. Otthon , sincs maradásom, az egész világ ellenem van. Amikor ennyire mélyen vagyok, most nincs ...... senkim, érted, senkim,,akinek elmondhatnám á, ezt te úgysem érted, /szinte kiáltva mondja az utolsó szavakat./ Lány: Erről is te tehetsz, ez is a te hibád. Légvára- , kat épitették, hol az az erős fel, amiről beszél* tél? Most átütötték, s mögötte nincs semmi, csak kusza, gomolygó köd. Fiu: Engem igazságra neveltek. Nem volt szükségem hazugságra. Nem kaptam В 12-tőt, ami megvédett volna az élet árnyékos oldalaitól. Nem volt senki, ki problémáimat az én mzemszögémből nézte volna. Mit kell még leadnom? Mennyit leadtam, elveimet, vágyaimat....mi az ára annak, hogy én is olyan legyek mint a többi, s egyszer elhagyjam saját végzetem? /elforditja fejét, cigarettát vesz elő, rágyújt./ És akkor jött a szerelem. Nekem senki sem mondta el a játékszabályokat. Senki sem figyelmez-, tetett a fogásokra. Érted? Nem volt rafinériám. Te szüntelenül romboltál. Nagy iskola volt egy lány szerelme, /keserűen nevet/ Képzelt, egyszer megismertem egy lányt. Nálam hat éyvel volt idősebb és még aznap lefeküdt velem, /nevetve mondja, de látszik, hogy fáj neki./ Képzeld, és utána megkérdeztem, hogy tegezhetem- e? /Újra felnevet, de köhögésbe fullad nevetése./ Lány:felé

je fordul, szomorú arccal nézi, válára teszi kezét. A fiu lelöki, a lány nem szól. Fiu: Na ezt ne. Elérzékenyülök, és most arra legkevesebb szük-