Jó voltál, Bobby?; Q 5867
kt Bud néhány pillanatra egyedül marad. SUSANNE: ele t v e: Itt vagy, Bud? Elszöktem hozzád e у peröre. BUD: Magához vonja: Jól tetted, lusanne, SUSANNS: Szerettem volnn ms itt lenni veldd. De rám esett а szolgálat, Mégsem kívánhatom Chi Hué-tól, hogy két éjjel dolgozzék egymás után. BUD: Majd holnap, к eves... SUSAN S: Nagyon féltelek, ha nem vagyok veled. Rémképeket festek magamnak, néha a verejték is kiver. BUD: Ne félts engem. Vigyázok én magamra, Susanne. SUSANNE: Tudom. T-e nem tehetek róla... Hogy várom azt a napot, amikor vége lesz. Esténként nyugodtan foglak várni. Lesz időnk beszélgetni is. Elsoroljak majd a napi eseményeket. Mi történt, mit hoztunk létre... Iskolák fognak épülni, meg kórházak. Te fogod tervezni, én pedig tanítom a gyerekeket a szép uj iskolában... Mire gondolsz most, Bud? BUD: Rád. Téged figyellek. SUSANNE: Másra is gondoltál, lire? BUD neve t v e: agyon kíváncsi vagy! Egv repülő nyílvesszőre gondoltam, A rep'ilö nyílvessző elindult valahonnan, hogy valahol célba érjen. Nem tehet róla, hogy honnan indult, sem arról, hol ér célba... Arra gondoltam, hogy az ember mégsem olyan, mint a repülő nyílvessző. Az ember tudja agát kormányozni. Van akarata, teremteni tud. Előre ismeri mindennek a rendeltetését... A szavaidból megcsapott a Jövő szele, a szabad alkotó munkáé. Nagyot lélegeztem belőle. SUSANNE: Egyik gondolatommal megállítanám az időt, hogy ne fusson el a pillanat. A másikkal siette'ném, hogy minél előbb itt legyen, amire várunk: Az öröm az emberek szemében. BUD: Eljön, Susanne. Biztosan eljön, mert te tanítottál meg hinni benne. Öütiáüítö: lennem kell, Bud. Összeölelkeznek, г ennem kell. BUD: tartaná vissza: enj, kedves... Katonák Jönnek, t ü z e t g у u J t a na к. С h i Hué fegyveresen Jön, őrt áll. THAN: A parancsnok elvtárs üzenetét hozom. Jöjjetek velem a tizenhetes ponthoz. Itt elég, ha к t &r marad. HUÉ: Én itt maradok. I. katon a:Meg én. THAN: Jó, menjünk. S 1. GI: a színpad másik felén ellenség es katonát terel:
