Jó voltál, Bobby?; Q 5867
16 GEORGE: Igen, tudom én, hogy mennyire van szükségem belőle. Majd később fogom kérni, most elmehetsz... В u d h о z . Agate! Milyen jó, milyen figyelmes feleség! 3UD: Boldog ember vagy, George! GEORGE: Téged is környékez a boldogság, Bud! meg kell hagyni, nem rossz kilátás a kis Betty sem!... Egyébként gondolkoztam a terveden. 3UD: És? GEORGE: Nem rossz. Ami a vállalatunk bővitését illeti, egészen okos. Magam is gondoltam már rá, hogy kisgépek gyárcására is be kellene rendezkednünk. Remélem, hamarosan sor is kerülhet egy ilyen üzem fölszerelésére. 3UD: Mint első lépésre. GEORGE: Ha kiállja a próbát, egy későbbi időpontban természetesen másik is követi. Bőt, minden bizonnyal követni is fogja. Ugyanakkor nem hanyagolhatjük el a már meglévőt sem. Hiszen jövedelmünk túlnyomó része később is abból várható. BUD: Pedig jelentős hányada megérett rá, hogy lomtárba kerüljön. GEORGE: Nem lehet egy lapra föltenni mindent, 3ud! BUD: Nem szabad elaprózni az erőt, Georgel GEORGE: Jó,jó, majd ezt még megbeszéljük. Agate is az én nézetemet vallja.... Mindenesetre majd megbeszéljük. BUD: Agate dönti el a kérdést? GEORGE: Természetesen én. De nem ugy, hogy nást ne hagyjak beleszólni. Nagy gond ma az épitkezés... Nincs jó kedved, Bud! BUD: Neked sincs jó kedved, George! GEORGE: Aggódom Agate miatt. Hol maradhatnak ennyi ideig? BUD: Joe gyakorlott vezető. Majd jönnek. GEORGE: Itt van például ez a szárító ügy, ал is akadozik, mindig adódik valami probléma: kis ügy, nagyobb ügy... 3UD: Mr. Brown majd elintézi, ő szivesen áldozza föl az idejét. GEORGE: Több segitségre lenne szükség.... Arra gondolok, Bud, mégsem neked való már a tanulás.... Gondolj ránk is 3ud, gondolj Bet tyre! BUD: 3ettyre? Mért éppen Bettyre? GEORGE: Talán történt valami köztetek? Ugy értem, valami kellemetlenség... 3UD: Nem lényeges... GEORGE: Ha ugy érzed, hogy a legkisebbet is megbántottad, ne mulassz el bocsánatot kérni tőle. A nők gyakran szeszélyesek. Nekünk erre figyelemmel kell lennünk, 3ud. 3UD: Nem adom föl a tervemet. Elhatároztam, hogy mérnök leszek. GEORGE: Szép foglalkozás, elismerem. De a te koi^odban már nem fognék hozzá. 3UD: En fogok hozzá. GEORGE: Én gondolom, a legszebb hivatás mé^.is az, ha valaki a családját szolgálhatja, annak hagyományait fejlesztheti tovább. 3UD: Nem, George, te azt gondolod, hogy a legszebb hivatás az, ha valaki a családját egyféle, az általad kivánt módön szolgálja. Megértem, George, hogy a te kezed sok tekintetben megköti apától
