Jó voltál, Bobby?; Q 5867

11 GEORGE: Csak arra szeretnélek kérni, hogy légy nagyon figyelmes és előzékeny hozzájuk. AGATE: Légy kedves, Bud. Nem lehet tudni, mi történhet még. BUD: Az Ur utjai kiszámithatatlanok. J.s mennyi idő rendeltetett nekem, hogy modorom darócát selyemre váltsam? Természetesen amennyiben kigyóbőrnek bizonyul egyáltalán... MART: Mikorra várjátok 3etty-t? AGATE:Csak a jövőhónapban.... Az mág három hét. Telefon cseng. GEORGE: felveszi a kagylót: kicsoda? Henry Wilson? Nálam dolgozik? ... Mr. Brown bátoritctta, hogy forduljon hozzám? Hogyan?... Nagyon sajnálom. Fogadja részvétemet, de sajnos nagyon elfoglalt vagyok. Nem mehetek el a felesége temetésére... Hogy nem azért?... Pénzt, én adjak pénzt?.... Hát mit gondolnkk rólam, mi vagyok én? Jótékonysági intézmény? Lecsapja a kagylót. Felháboritó! Egy néger munkás pénzért fordul hozzám bizalommal. Ha minden rászoruló jöttmentnek én adnék pénzt, holnapután becsukhatnám a boltot! AGATE: Kár ezért ennyire felizgatnod magad. GEORGE: Még ez az ökör Brown fel is biztatta! AGATE: Drágám, gondolj az idegeidre! Amerika az özvegyek hazája, Nem is tudod George, hogy mennyire rettegek... GEORGE: Rettegsz? Hét én... ha nekem pénzre van szükségem, ki ad nekem csak ugy? BUD: Tőlem kért volna tanácsot ez a fickó! Azonnal monsieur Harpagonhoz utasitom. GEORGE: A pénz komoly dolog... nagyon komoly. Aki itt kidől, az elpusztul. Ez a törvény.... Az isten valóban elpusztíthatná az ilyen szemtelen fajzatot! 3UD: Veszélyes dilemma: kész lenne a csőd, vagyis a világtörténelem legnagyobb sztrájkja. AGATE: Ez már igazán sok! Nagyon kérlek, Bud, jobban kiméld a bátyádat! George-hoz: Drágám, nyugodj meg! MARYj_ Készen áll a vacsora. AGATE: Lljünk asztalhoz! GEORGE: Nincs étvágyam... AGATE: De George, kérlek... Peggy bemegy. Atöbbiek asztalhoz állnak. GEORGE mint családfő napi szertartásába fog: Keresztyén testvéreim az Urban! Ismét egy terhes nap xxsbb szerencsés végéhez értünk. Tisztitsuk meg lelkünket a haragtól, mossuk le róla a hazugságé, az álnokság, az irigység és a bűnös gerjedelmek szennyes foltját. Adjunk hálát az Urnák tiszta ajakkal. Emeljük fel ártatlan lelkünk fohászát a bajbajutottakért, az árvákért, az elesettekért és a szegényekért... Imádkozzunk! A szinpad elsötétül. WILSON dala: Harlemtől Manhattemig hosszú az ut;