A kísértetek visszajárnak; Q 5860

- 2 Kúria: /visszaj on az ajtótól/ Szia, meg uaau - már nem is tudnak magyar ил köszönni. Éva: Jaj, de irigyellek, Marikám! ária: Sok velük a gond... de csak egészség legyen, a többi majd csak lesz valahogy. Hiába, gyáva vagyok. Eva: Maria: Éva: Mária: Éva: Mária: Éva: Mária: Éva: Mária: Éva: Mária: Éva: Nem lehet azt tudni, mikor gyáva az ember és mikor bátor. Jaj, ne % haragudj, Évikém, de annyi a dolgom, még a szobájuk is szana-szét van. /Átmegy a másik szobába, utána megy Éva, s most ott lesz vi ' F • ''"'ДШШ lágos; valóban nagy a rendetlenség itt, ahogy négy gyerek otthagyta a szobáját/ Laci u

uyan mondja, hogy fogjam be őket segíteni,'dehát csak olyan lenne az... Én talán nem is ellenezném, de a férjem... mert hogy akkor sehová se jut el az ember. Tudod, milyen isteni volt Olaszországban?! Egyszer majd oda is eljutunk. Még я Balatonnál sem voltatok! 4 Nem szárrd ki addig. Hidd el, én is gondolok rá, hogy jó volna... Nem gondolni kell, mert abból nern lesz gyerek... ... aztán, ha meg itt van... nohansz az orvoshoz. /Hirtelen laül/ Mi tortént, Karikám? iíosszul vagy? Semmi, semmi... egy kicsit elszédültem. Egy pohár v^zet? Mária: Nem, köszönöm, már jobban vagyok, va: Csak nem megint?