Hamlet és Julia; Q 5854

- lo Attila: Aomályosan megsejt valami t/....Gyere táncolni. Julia: Nem. Most nem. /Hirtelen hangulatot vált/ Azt tudod, hogy féltékeny természetű vagyok? Bizony ám. Méghozzá nagyon. Attila: Dzt most miért mondtad? Julia: Mert eszembe jutott. Attila: Micsoda? Julia: Kár, hogy nem kérdezted, kicsoda? De most megmondom. Dgész este féltékeny voltam, méghozzá kétszeresen. Először, mert nem én voltam a szinpadon, másodszor, nagyon jól láttam mit akart az a nyafogd Vali. Nem beszélve arról, hogy ronda és borzalmasan játszotta Bphéliát. Tudtommal Ophélia nem egy szubret szerep. Attila: Hát az biztos, hogy Te jobban csináltad volna. Julia: Nem nekem való szerep. Aelkesülten/ Én Júliát szeretném eljátszani, ekem Juli© szerepe kulcs az összes, öszszes többi szerephez. Mert aki nem szeretett igazán, ugy mint Julia szeretett az nem tudhatja és nem értheti a többit. Sem a vágyat, sem a féjdalnst, sem a várakozás gyötrő kinját, sem az áldozatot és a mindent feláldozást és nem értheti a halált sem. 'udod, érzem, hogy ugy el tudnám játszani, hogy az akinek sosem volt része benne ellenné a hideg verejték a felismeréstől, оgy Önmagát soha fel ne ismerte... Persze sok,sok száz, ezer, milliő szerepet szeretnék eljátszani. De **ulis olyan, mintha iker testbérem lenne. Hallgasd csak /föláll egy padra/ -Oh Rómeó! ifiért vagy Te Hómeóf Tagadd meg Atyádat és lökd el neved. Ha nem akarnád: eskedjél hivemmé, S én nem leendég Capulet többé! Neved csak ellenségem: csak neved Te csak Te vagy, ha Montague nem vagy is