Hamlet és Julia; Q 5854

3S Anya: Hiába nézel igy rám, hiába vágsz itt nekem ártatlan pofákat, /xolyt./ cini^ug és képmutató vagy. Igen gz vagy. Mert ehelyett, hogy beismernél mindent, előkaparsz lo év előtti nemlétező dolgoka . 's vádaskodsz. Mert önző is vagy, mint minden gyerek, indent elvártok a szülőtől, mindent. De várni tőletek válmitmis, azt nan. Legalább me< értőek lennétek... Málátlaneág és szemrehányás, ez a jutalom. Ugy teszel, mintha mi sem történt volna. Mintha most be kéne számolnom, mi történt lo évvel ezelőtt. Pedig Te nagyon jól tudod mit tettél és én is tudom. Ott hag tad már betegen mikor eljöttél! Egyedül tehetetlenül. Képes voltál arra /rázza a sirás/ ott a konyhában....pohár a kezében... csak dadogott....közben habzott a szája...mápj szerencse.... hogy nem....verte....be....a fejét.•./leül/ ...mert akkor.Te., a rendőrség....is.../sir/ nyomorék...mindig ettől féltem. bor is..../zokogj majd hirtelen kitöréssel/ Miért tetted? Miért? Attila: /egy darabig nézi az anyját, sajnálja/ Anya, én egy idő őta próbállak megérteni, sok minden megfordult a fejembe de ősz óta már nagyon nehezemre esett hallgatni. Mégis azt tettem. Miattad. Tovább már nem birtam, főleg mikor te ne: voltál otthon. Gyötört, piszkált, ,mnyolődott! nem tudtam tovább elviselni. Érted? Miattad sem.... Már körülbelül egy éve, hogy nem szerettem otthon lenni. Mindig kerestem valami ürü^et, csak ho y ne kelljen otthon lennem, ár alig várta a re gelt, hogy elmenjek a lakásból. Te anya mindenről mit sem tudsz. Anya: /nem hagyja a fiút tovább beszélni/ Ki piszkált? Te piszkálódtál. 6 mindig rendes volt hozzád. Mindig. Ugy szeretett mintha az édes fia lettél volna. Te gyűlölted. Láttam rajtad. Az első perctől kezdve láttam rajtad.