Hamlet és Julia; Q 5854

57 Anya: /elsápad, leveszi a kucsmáját/ Nem tudom mire célzói, nagyon jól tudod, hogy apád súlyos beteg volt, menthetetlen, /most kapcsol, hogy elszánta magát/ Na nézd, csak még képes vagy me vádolni saját anyádat. Hogy ezt kellett megérnek. Vigyázz, nagyon vigyázz mit b- szélsz! Attila: in nem vádolla.-. anyám, de te is nagyon jól tudod, hogy miről beszélek. Apad a tüdőbajától még vigan élhetett volna még most is, ha ...akartad volna. Csak hát Te nem akartad. Bizony. Apu szegény beléd halt. Anya: Mit beszélsz /e^rre dühösebb lesz/ Mit mondtál? Esküszöm elment az eszed. Teháborodtál. ílem vagy normális. Mindig különc voltál, mint az apád. ás még annyi tisztelet sincs benned, hogy csomót köss a nyelvedre, haanyáddal beszélsz. Hát azt hiszed, manapság a szülőkkel azt lehet tenni amit akartok? Csak azért, mert agyonhajszoljuk magánkat miattatok? Ti meg nyugodtan és gondtalanul éltek, bálokat és szinielőadásokat rendeztek. Azt hiszitek, most már mindet lehet? És ki teremti meg e feltételeket? MI. Én és az apád! Arra nem gondolsz. Az természetes. Ugye. Hát tessék, be eddig ner volt elég, itt veiyrok. /teátrálisan kigombolja a kabátját/....koncolj fel. Tessék... Attila: /lenorgassza a fejét/ Anyám... én igazán nem igy akartam.... én nem gandolt m... én nem akartalak me bántani, de most.... nem is tudom... ugy összejött minden... annyi sok volt már bennem.... nem hurcolhattam már tovább .....de most. most talán kéne erről beszélni őszintén.... Anya: *it beszélsz nekem őszinteségről Te! Azt sem tudod mi fán terem. Nincs nekün; mit beszélni őezintén. És ha van, csakis neked lehet mondanivalód, n csak azt tudom, hogy apád.... Imr

e kórházba van és hogy Te juttstad oda. Te. Mert gyűlölted. Igen gyűlölted, /a fiu mereven nézi az apját/