Hamlet és Julia; Q 5854

/durván ellöki magától a leány kezét/ Fejezd már be végre ezt a hülye játékot. Nem érted! /Idegeaaégében huzigálja az e yik fülét/ De.... értem... jobban mint gondolnád, Érzem is /dörzsöli fájós kezét/... érzem, hogy durva va^y Attila. Hibáztam... nem kellett volna eljönnöm. Apámnak igaza volt. ín szamár hajthatatlan voltam, és eljöttem, mert ugy éreztem... ez fontos... Mindegy. Tévedtem... elrontottam a te és a saját estémet. Nem zavarlak Szervusz... /kifelé indul/ Várj!........ /Rágyújt/... Nem igy gondoltai,... Rossz kedvem van... Lehet, hogy fáradt vagyok... nem lehet megérteni? Nem tudom; de ... de most bosszantottak a tréfáid... ín sem igy képzeltem... nem tehetek róla, hogy ez lett belőle..• /közelebb jön/ De.. Megértem, csak csak azt nem értem, hogy ma olyan vagy amilyennek még nem látt alak. Igaz, alig ismerlek, mégis mikor először találkoztunk, ugy ünt, mintha с ak az előző napon váltunk volna el. Mintha együtt nőttünk volna fel. Azért furcsa nekem és érthetetlen a mostani ... helyaSb. Pedig u®r vártam ezt a napot, ugy készültem ré, mint valami na у utazásra. Anynyit gyúrtam a szüleimet, hogy elengedjenek. *s most ... most egészen másként tőrtént. Mikor az utolsó pillanatban berogobtál és csak futólag köszöntöttél, azt hittem, ideges vagy, lámpalázad van. De... most?... talán még nem heverted ki az előadás izgalmait, végül is igy sem volt rossz... veled... Bevallom jól esett, hogy visszatartottál. Nehezemre esett volna ilyen korán hazamenni. Valamit hazudnom kellett volna, vagy magyarázkodni és ezt utálom. Sajnálom. Igazán sajnálom. Én is másképp képzeltem. Mindig az ellenkezője történik, Kiint ahogyan elképzeljük.