Hamlet és Julia; Q 5854

26 Attila: nem voltam irigy? Azt hiszed nem értettem, miért nem a/folyt./ kaptg? Neki fontosabb volt, hogy anyám kimenjen Mátyásföldre éppen ma. Uj lakatot kell rátenni a pineeajtéra. Ez nem várhatott holnapig. A három deisizson borát 'éltette. Mert Jraaga is egy boros fiaskó. De a számra nem tudott lakatot tenni. em. Akkor már tudtam, mire megy a játék. Anyám ne jöjjön el az előadásra. Ais szünet után/ Azt hiszem anyának ia kényelmesebb volt igy kiment Mátyásföldre. Julia: Ne iti. alán mégsem volt igy, hagyd kérlek. Menjünk inkább táncolni, gyere. Attila: /erősen megfogja a lány kezét/ Nem? Nem tudok többé szines szemüveggel járni, /a lány huzzi magával/ Nem megyek sehová. Had-, mondjam most már végig. Hadd öntsem ki magamból ezt a raosl'kot. Nyolc éve itt hordtam magamban, mint egy mérges gombát, amely folyton csak nöt,nöt. Julia: Attila!...Tépd ki magadból ezt a mérges gyomot. Miért engeded elburjánozni magadban, hogy aztán sol® ne tudjad kiirtani, hogy megmérgezze az egész életedet. Miért engeded, hogy Hamlet szerepe, külön életre keljen benned? Hát nem veszed észre, hogy ha bizonyos értelemben igaz amit mondasz Attila: /közbevág/ Mi az hogy bizonyos értelemben! Julia:Nem igy értettem. Nem az igazmondásodb

an kételkedtem. Hanem abban, hogy az események igazsága, nem mindig idomul a mi igazságunkhoz. Nem tudom érted-e? Lehet, hogy nem egészen világos arait mondtam. Szóval előfordulhat, hogy rosszul, illetve hamisan értékeljük az eseményeket, csakhogy önön igazságérzetünknek a kedvébe járjunk, hogy kielégítsük azt. Érted....Qyere menjünk el. Kimegyünk az utcára, sétálunkegset. Olyan szép kint. A friss levegő jót tesz. Byere. /А lány szemében sajnálat, a fiúéban megnemértés csalódottsága