Hamlet és Julia; Q 5854

- 3 Julie: /megbántva, könnyes szemmel/ -em megyek. Se haragudj. ííem is tudom miért bántottalak volna meg, azzal amit mondtam. Máskor is igy beszéltem veled, mégsem kifogásoltsd, sőt. Egyszer azt mond tad.•.mindegy..•ugy is tudod, minek ismételjem. iost nem tudom mi történhetett, hogy hangom ennyire felingerelt. Kegyon sajnálom, /rövid hallgatás/ A múltkor megbeszéltük, hogy feltétlenül mindent elmondunk egymásnak, egymásról. Hogy kertelés nélkül őszinték leszünk, hem? /А fiu megrántja a vállát/ -Alapjában véve nem is tudom mivel bossz .ntottalak volna, hogy ennyire felpaprikázódtál. Látod már az első alkalomnál sem tudod elviselni, hogy olyen legyek, amilyen vagyok... Csak nem azért lettél dühös, mert dicsértem a szinészi képességeidet? De hiszen....igazat mondtam. Komolyan. Baj? Attila: Baj

»Bsj! Mit tudod te mi a baj. Csak játszol reggeltőlestig, másnak, de főképp magadnak. Azt hiszed állandóan színpadon vagy, ahol gyakorolhatsz. Arra nem gondolsz, hogy sokszor a másiknak nincs kedve lesni a védszavaidat. Julia: /Most erősebben bántotta meg, mint az előbb, de nem árul el,semmit/ Lehet, hogy valóban nem tudom, mi a baj. Persze attól függ, mit nevezünk bajnak. Kost például határozottan látom, hogy valami bajod van, csak иеа tudom, micsoda. Ha csak ne mondod meg. Én ugy hiszem, annyira beleélted magad Hamlet szerepébe, hogy nem birod abbahagyni. Csak egy felvonást játszottatok és most ugy érzed, folytatnod kell. Attila: Játszik a halál. Julia: Hát akkor mi bajod?...Ha levetnéd a jelmezt, me változna a hangulatod is. Hidd el. Öltözz át és menjünk be. Elhívsz táncolni...először, és ahelyett hogy táncolnánk, vitatkozunk. Pedig nagyon szeretek táncolni. Veled még nem is táncoltam. Jer Hamlet, nyújtsd szépséges /köhög/ hölgyednek kezedet, ki alig várja...