Hamlet és Julia; Q 5854

- 15 Tanár: csináljon a kezével/ Na ezt csak ugy mellékesen mondtam, /foly t./ S£

es

s fi

am a

z ig

a

Zgató külön akar neKeö gratulálni. Nagyon büszke vagyok rád. Az öreg is nagyon dicsért, pedig ő elég fukar a dicsérettel. A többiek már ott vannak a szobájában. Siess./a fiu nem mozdul/ Na szedd össze magad, nem illik az igazgatót megvárakoztatni. Julia: Menj, kérlek Titi. Ezt nem teheted. /А fiún látszik a nagy erőfeszités, aztán hirtelen kiszelad./ Tanár: /bemutatkozik/ Párkány Ede vagyok. Attilát még ismerem csecsemőkora óta. Apjánrk barátja voltam. Derék gyerek, csak az utóbbi időben nyugtalan. Különösen ma este látszott zaklatottnak. Nekem nem volt hajlandó elárulni okát. Attól féltem, felboritja az egész előadást. Magát talán nagyobb bizalommal tüntette ki, ugyebár a fiatalok jobban megértik egymást. Julia: Talán az izgalom, tanár ur? A szex-ep? Én nem tmdom, nem mondott semmit. Elfáradt. Nem gondolja tanár ur?...Mi csak beszélgettünk /hirtelen elhallgat/..mi lesz, hogy lesz érettségi után, mást nem mondott. nem tudom. Biztosan az előadás izgalma. Tanár: Nem hinném. Nézze kisasszony, én nagyon aggódom érte. Olyan mintha a fiam volna. Bennem me, bizhat. likőr az anyja hozzám fordult, hogy vegyük fel ide boldogan eleget tettem ennek a kérésnek. Igaz nem volt nehéz, mert Attila kivételesen jó tanuló volt. De őrültem annak is, hogy egy kicsit pótolhatom az apját, mivel minden nap találkoztunk. Felelőséget éreztem. Kár, hogy az apja ilyen korán elment. Legjobb barátom volt, A háború azonban tönkre tette. Bizony a háború alaposan elbánt vele. Tüdőbeteg lett, ideges, érzékeny, gyanakvó. Már nem volt a régi,