Hamlet és Julia; Q 5854

16 Julia: De Attila szerette, nem? Tanár: Micsoda kérdés? Bizonyóra szerette, Miért ne szerette volna, inden gyerek szereti a szüleit, nem? Julia: Igen, Tanár: Na látja. Miért ne szerette volna. Lóránt, már int az apja, ugy csüngött egyszem fián, mint kevés apa. Talán túlzottan is. Persze a betegség sok mindent megmagyaráz. :!n sok mindent láttam és megértettem, Egy időben mikor még nem tanitott, majdnem minden napos vendégük voltam. Julia: Akkor a tanár urnák nem kell sokat kérdezősködnie, mert talán mindent tud. Tanár: Micsoda balgaság, azt hinni, hogy valakit ismertni, azt jelenti mindent tudni. Az embert évtizedekig ismer valakit és mégsem tud róla semmit. Semmit. Hágyje el kisasszony Semmit. Az ember nem egy szám, egy constans szám egy matematikai képletben. Én ismertem Attila néhány alapvonását az igaz. De ez olyan mintha csak vázlat Isme, egy képről. Egy képről, amit soha nem tudunk befejezni önmagunkban. Azt hiszem mindenkivel igy vagyunk. Nekem legalább is ez az elméletem. Julia: Tanár ur szerint soha nem ismerheti meg egyik ember a másikat? Tanár: teljes egészében nem. Nem tudom. Azt hiszem nem. No de ez igazán nem a legjobb téma egy ilyen csinos fiatal lánynak, különösen egy táncmulatságon nem. Unalmas. Igaza van. "énjén inkább táncolni. Ráér még filozofálni, ngyébként haszontalan mesterség.