Az alkalom; Q 5843

LIVIUSZ* Mióta töröd magad az illemtanban? MARIANN/Tronhoz/t A bátyám nem sokra becsül. TRON: Én sem őt. Ugrabugrál az atyai szigor elől, aztán még annyi célja sincs, mint as apjának. LÍVIUSZ* Apám lelkemre kötötte, ne sértsem meg! /el/ /Tron némán figyeli tfnréy Mariannt, mig az zavarba jön./ TRON: Ön ér legtöbbet az egész cs Iádból. Elégedett -famíliájával? Őszintén. MARIANN I Szeretem >ket • A bátyámat ilyen nyersnek, apámat m gin

уóénak. Tudja, ő is magányos. Talon másként, mint Nómo. Nem üldözi senki. Nem is hivj . Hozzánk hetekig nem jön vendég. A katonatársai közül maga az első, aki meglátog tta. Anyám őrlődik közöttünk. Mindenkinek igazat ad, biztat, vigasztal. Pedig mást remélt. TRON: Megváltozhat

nanák, nem? MARIANN: Akkor nem mi lennénk. /ЖОЫ: Váratlanul nyersen nevetni kezd./ TRON: Hülyeségeket beszél. Az apja más akar lenni, a bátyja más akar lenni, az ->nyja mást remélt. És m^a? Talán minden vágya, hogy most velem beszélgessen? De nem változnak meg, mert Illronék Illronék. MARIANN: Hiába bánt. így igaz. idegennek furcsa. Sokat gondolkoztam azon, miért élünk ugy, ahogy élünk. Rájöttem, hogy az a más, ami mindegyikünket nyugtalanit, elérhetetlen. Nem is tudom, pontosan mi. TRON: Hazugság, -Mivel mindent meg lehet magyarázni. Ha egyszer hatalmat kapna, mit kivárnia, mihez kezdene vele? Akkor sem tudná, mi az a más? Én tudom. Csupa olyan előny, amit nem érdemel. Tagadja? Allron jön./ ILLRON: /halkan/ Az újság.