Az alkalom; Q 5843

B.i Mag nak soha sem tetszett. C.t Mi nem hallottuk, de jobb, ha nem járatja a száját. M ND* Éljen Illron! Halljuk Illront! BARBARA* /halkan, maga elé/ Mi lett belőle? Milyen szelíden udvarolt. : •' j - 1 C.* Nem tetszik valami, kisasszony? EISŐ N i Egész idő rlatt figyeltem. Mindig motyog valamit'. ELSŐ ÉHFI* Talán a rokonait sir tja. /röhögés/ MÁSODIK NO* Vagy a stricijét. /Körülveszik Barbarát/. EiBŐ FÉRFI* Nézzétek a szemét! ELSŐ NÖ* Ne hunyja le olyan ártatlanul! MÁSODIK NŐ* Még van pofája idejönni! BARBARA* Eresszenek. A. /a cso ortosuiáshoz siet/* Eresszék! Illron kedveli. Maneken, igaz? MÁSODIK Hói Már azt hittem... EISŐ FÉRFI* Mit hitt? Ki vele, mit hitt? MÁSODIK NÖ* Semmit. Éljen Illron! /Illron és kísérete, köztük Tron jön. A kiséret egyenruhában. Éljenzéseel fogadják őket. Mig Ixlron szónokol, az egyenruhások fel-alá járkálnak, figyelik, rendezgetik a hallgatóságot. Illron az emelvényre megy. Határozott és gőgös./ ILLRON* Barátaim! Sir éa örül a lelkem. Sir в pusztítás lvfctán, hisz szeretett viroounkon ejtettünk sebet. A mi utcáinkat boritja üvegcserép. Fáj végignéznem feldúlt tereinken. Mert miénk ez a város. Minden kövéhez emlékek fűznek, őseink kezenyomát látom a régi falakon. /Éljenzés./ TRON * Csend! /Int a kiséret t gjainak, akik rendezik a hallgatóság sorait/.