Az alkalom; Q 5843

32 ILLRON t És ujjong a lelkem, barátaim. Maradéktalanul teljesítettük kötelességünket. Kór támadta meg drága városinkat. Htokban pusztító kór. Tűrtük, mig lehetett, hisz atyáink vérét örököltük, jámbor, dolgos apáink vérét. Adtunk fedelet a vándorként érkezők feje fölé, kenyérrel kínáltuk okot, ám h zunk t akarták és lányaink után kaptak tisztátalan kézzel. Miféle náció lennénk, ha még segítenénk is a gyaláz tot! EGY FÉR It Vége türelmünknek! I ILLRONt Korcs nemzőt lennénk, ha mások arcátlanságát vélnénk jognak. A mi városunkban csak nekünk adatott meg a jog! Ez a jog lesújt elleneinkre! NŐI HANGt Üssük a girheseit! /nevetés, éljenzés./ IRON t Csend! ILLRONt Megtévesztette őket békés természetünk. Szorgalmas, é itŐ polgárnak születtünk. Azt hitték, elpuhultunk a szelid hétköznapokon. Hát nemi Vér festette földünket, szeretteink vére! A bűnösök közülük valók I Jog szerint cselekednünk kellett, cselekedtünk is. Az utókor tartozik érte köszönettel. Az utókor is tanulhat törvényeinkből.: fiainknak nem kellenek lányaik, lányainkat megvédjük fiaiktól. /Éljenzés./ ILLRON t Nem puszta szavak ezek. Én város első embere mondtam. /Int Trónnak./ TRON /papírról olvassa/t A városban ezennel betiltok minden mozgolódást. Aki a rendet akarja védeni, fegyvert kap. Fiatalok, számitok rátok. Aláírás Illron. /Illron elindul. A kiséret szétoszlatja a tömeget. Barbara furakodik Illronhoz. A kiséret ellökné, de Illron megismeri./